Miért jobb, ha nem mindig új játékot veszünk? – Egy anya mesél
Amikor az első kisfiam megszületett, mindent újonnan akartam. Új rugdalózók, új cumi, új pelenkázó, új játékok. Mintha a szeretetem fokmérője lett volna a csillogó doboz és a friss illat. De egy idő után rájöttem valamire. A játék nem attól lesz értékes, hogy bontatlan. Hanem attól, amit ad.
Azóta három gyermekem van, és a játékaik fele már használtan érkezik hozzánk. Nem azért, mert így olcsóbb – bár nyilván az is –, hanem mert fenntarthatóbb, izgalmasabb és sokszor szívhez szólóbb is.
Volt egy alkalom, amikor egy mancs őrjáratos kisautót rendeltem használtan. Kicsit kopott volt, de tökéletesen működött. Miután megjött, a legkisebb fiam olyan csillogó szemmel játszott vele, mintha csak most találta volna fel a világot. Egy este megkérdezte: „Anya, kié volt ez a játék előttem?” És akkor elmeséltük neki, hogy talán egy másik kisfiú játszott vele, aki már nagyobb lett, és most átadta egy másik gyereknek, hogy ő is boldog legyen. Azóta minden játék nálunk történetet kap. Nem dobozból jön, hanem a múltból.
És őszintén? Nekünk ez így sokkal értékesebb.
A használt játékok megtanítanak értékelni. Nem a külső alapján választunk, hanem azt nézzük, mit tud adni. Ráadásul nem termelünk vele felesleges hulladékot, és közben a gyerekek sem tanulják meg, hogy „csak az új a jó”.
Az én kedvenceim most ezek:
🔹 Batman Gotham City börtön játékszett figurával
🔹 VTech Toot-Toot Drivers farmos pályaszett
🔹 ÚJ Szerelős kocsi piros dinós 12x11x6cm
Ma már nem azt kérdezem, hogy „Új?”, hanem azt, hogy „Szerethető?” És a válasz a legtöbbször az, hogy igen – talán pont azért, mert már valakinek örömet szerzett.
És nekem, anyaként, ez a legfontosabb.
