Mi minden férne bele még a magyar oktatásba?
Sokszor olvashatjuk a kritikát, hogy praktikusabb, hétköznapibb dolgokat kéne oktatni Magyarországon. Megtanítják például a középiskolákban a legbonyolultabb geometriát is, de nem ejtenek szót az adózásról.
És vannak még általánosabb területek is: oktathatnának mélyebben például szociológiát. Magyarországon vannak olyan általánosan elterjedt jelenségek, mint az alkoholizmus. Ha beírjuk a keresőbe a neten, hogy „alkoholizmus magyarország”, fogunk találni jó pár cikket, ami elmagyarázza, miért kerültünk a lista élére, mint a függőségspirálba legjobban belekerülő európai nemzet.
El kell ismerni persze, nincs mindenre idő, és nem biztos, hogy lehetne egészen magas szinten oktatni az alkoholizmusról és a függőségbetegségekről, de egy szociológia órán egyszer lehetne beszélni róla 40 percet.
Amikor már saját motivációból keresünk az alkoholizmus magyarország kulcsszavakkal a neten a témában, olyankor már sokkal inkább vagyunk a kétségbeesés fázisában. De szerencsére a Felépülők.hu oldal már első látásra is eléggé informatívnak bizonyul, tehát alkalmas rá, hogy ott tartsa a téma iránt érdeklődőket. Ez azért jó, mert gyakorlati megoldásokat is kínál.
A Felépülők egy olyan, magyarországi addiktológiai közösséget alkotnak egy Veszprém megyei településen (de állapotfelméréseket több városban is tartanak), amely nem pusztán egészségügyi szolgáltatást nyújt, hanem a hazai alkoholbetegség-járványra reagáló társadalmi innovációként is felfogható.
Magyarországon a szakirodalmi és sajtóbecslések egyaránt 800 000–1 000 000 fő közé teszik az érintettek számát, ami azt jelenti, hogy a 18 éven felüli lakosság nagyjából ötöde mutat problémás ivási mintázatot – a WHO európai szintű adatai és a hazai statisztika együtt is arra utalnak, hogy a jelenség érdemi csökkenése évek óta nem következett be. Ők ebben a kontextusban tekintik hivatásuknak a felépülés elősegítését, melynek társadalmi hozadéka messze túlmutat a kliensek egyéni jóllétén.
A felepulok.hu oldalon bemutatkozó organizáció egyébként családi alapítású, de többféle kompetenciát is integráló intézményt működtetnek. A csapat magját Lovizer János addiktológiai konzultáns, Lovizer Dániel pszichológus–konzulens és Dr. Bíró Eszter jogász, képzésben lévő családterapeuta alkotják. Mellettük azonban jelen vannak a tapasztalati munkatársak is, mint a „láncolat” nagyon fontos szemei. Ők mindannyian felépülők, vagyis saját absztinenciájuk révén testközelből ismerik a függőség belső logikáját. Az elméleti keret pedig, ami jellemzi a módszerüket: a Minnesota-modell kortárs alkalmazása.
Az ellátás mintegy 70 %-át felépülésben lévő segítők végzik, míg a maradékot klinikai szakemberek, pszichológusok, orvosok és jogász-terapeuták biztosítják. A modell 12 lépéses munkakerete az anonimitás kultúrájára, a spirituális önreflexióra és a sorstársi támogatásra épít, ugyanakkor struktúrált edukációs blokkokkal, kognitív–viselkedésterápiás elemekkel és jogi/munkaerő-piaci reintegrációt segítő modulokkal egészül ki. Ők ennek a keretnek a magyarországi viszonyokra illesztett, 28 napos, intenzív változatát működtetik.
A belépés egy állapotfelméréssel indul, amely felméri a függőség súlyosságát és a társbetegségeket. A 28 napot csoportos és egyéni terápiák, önismereti tréningek, relaxációs és rekreációs foglalkozások, valamint heti hozzátartozói konzultáció egészítik ki. Legalább ilyen hangsúlyos a program utógondozási szakasza: ők két évig díjmentes visszajelző csoportokat tartanak fenn, online és személyes formában egyaránt. Az intézmény saját belső auditja szerint a résztvevők több mint 75 %-a őriz meg tartós józanságot, ami a nemzetközi addiktológiai benchmarkokkal összevetve is kiemelkedő arány.
Az alkohol világszinten is évente mintegy hárommillió halálesetért felelős, és több mint 200 féle megbetegedés rizikófaktora – a májcirrózistól a daganatos kórképeken át a depresszióig. A WHO adatai szerint az európai régióban a fiatal férfiak mortalitásának tíz százaléka közvetlenül alkohollal kapcsolatos. Magyarországon a nagyivók aránya ugyan lassan csökken, de abszolút számban még mindig közel félmillió embert érint, és a társadalmi költség – kieső munkanapok, balesetek, egészségügyi kiadások – becslések szerint a GDP 1,6 %-át emészti fel. Ők ezért tekintik a korai intervenciót és a komplex rehabilitációt nem csupán egészségügyi, hanem gazdasági és etikai kötelességnek is.
A kezelés hiánya ezért nem csupán az egyén máját vagy idegrendszerét terheli: növeli a komorbid depresszió, a családon belüli erőszak és a szociális dezintegráció esélyét. Ők a Minnesota-modell révén e többtényezős kórképet egyszerre célozzák farmakopszichoterápiás, közösségi és spirituális intervencióval, ami a nemzetközi evidencia-hierarchiában az egyik legígéretesebb kombinációnak számít.
A Felépülők Addiktológiai Központ szakemberei tehát olyan – hazai viszonylatban páratlan – rendszert hoztak létre, amely a családi vállalkozás közvetlenségét a nemzetközileg validált Minnesota-modell strukturáltságával ötvözi. A program nem csupán egyéni életminőséget emel, hanem a társadalom számára is demonstrálja, hogy az alkoholbetegség kezelése és a családi erőforrások aktiválása közgazdasági és morális értelemben egyaránt megtérülő beruházás.
Partner cikk: felepulok.hu
